Az egykori burgenlandi magyar tánchagyományról a nyelvjárási, népzenei és szociológiai kutatások során tudunk ismereteket szerezni. Barsi Ernő szerint, akinek a népdalgyűjtése a 1980-as évekből származik, a burgenlandi magyar népdalkincs a dunántúli zenei dialektussal tart közeli rokonságot. Így azt feltételezhetjük, hogy a táncanyagra is ez jellemző. Az Őrvidék táncéletével kapcsolatos adatokra következtethetünk Barsi adatközlőinek anyagából. Az őriszigeti Pathy Mihályné dalos alkalomnak nevezi a Felsőőrött, az első világháborút megelőzően és azalatt, vasárnaponként a Sörházban megrendezett délutáni táncot. Az alsóőri Lisztné Ferber Mária is emlegeti a Sörházat: „A táncterem szélin két pad vót, osztán ott ütek a lányok. Innen kértik fe üket táncúni.”
A Háromtánc a pulyai lakosság egyik legrégebbi és egyben legjellemzőbb magyar hagyománya. Már a múlt század 30-as éveiben ismert volt. Régen az édesanyák elkísérték a lányaikat a templomba, a férfiak utánuk mehettek és a cigánybandával vártak a templom előtt. A Háromtánc egykor a házassági piac szerepét töltötte be, a legények találkozót beszéltek meg a lányokkal és párt választottak. A fiatalok itt jelentették be jegyességüket a falu közösségének. A Háromtánc nevével is utal a Felsőpulyán honos népcsoportokra. Tartalmazza a magyarajkúak csárdását, a horvátajkúak polkáját és a németajkúak keringőjét. 2004 óta a búcsúk keretében rendezi a Közép-burgenlandi Magyar Kultúregyesület. A mise után a helyiek a templom előtt járják a táncokat, némelykor környékbeli tánccsoportokat, illetve zenekarokat is meghívnak erre az ünnepségre. Végül nagy mulatságot csapnak, ahol a magyar ételek sem hiányozhatnak.
created with
WordPress Website Builder .