Őrisziget

Őrisziget falu magyar nevét a természeti adottságok alapján kapta, mivel a Szék patak mocsaras völgyében egy szigeten alapították. Ezt tükrözi vissza a címer is: zöld alapon egy fehér gém, amely egy vízzel és nádassal körülvett szigeten bal lábán áll, éberen nyugat felé tekint, miközben a behajlított jobb lábának karmai között egy követ tart. Ez az ábra arra utal, hogy az őrök a terület nyugati határán telepedtek le. A karmokkal tartott kő az éberség szinonimája. Ha a gém elaludna, a karmából kieső kő felébresztené. Őrisziget magyar határmenti település már az Árpád-korban is egy őrállás volt, valószínűleg a szomszédos Vasverőszéket védte. Már a 13. századból ismertek a Szigeti család és Szigeti Zarka családok, akik valószínűleg földbirtokosok voltak itt. Őrisziget először Zygeth néven, később Szigeth vagy Őri Sziget formában volt megemlítve. 1441-ig a falu a befolyásos Güssinger nemesi család védelme alatt állt, később a vörösvári uradalom védelme alá került. 1482-ben lakosai kisnemesi rangra lettek emelve. 1529-ben és 1532-ben a törökök feldúlták. A reformáció 1560-ban érte el Szigetet, a lakosságának a többsége a lutheránus hitre tért át. A 16. századtól Őrisziget tehát egy evangélikus nyelvi sziget is, körülvéve németajkú, horvát valamint katolikus és református vallású településekkel.

A trianoni békeszerződésig Őrisziget Vas vármegye felsőőri járásához tartozott. Ausztriához való hozzácsatolásának eleinte Szigetben sem örültek. Dr. Teleky Béla lelkész írta: "A katolikus és a vörös Ausztriának nem volt vonzereje a szigetiek számára. Eddig a magyar koronához tartozó Sziget, a magyar kultúra és művészet zászlóvivője a kissebségek lakta terület középpontjában, mindig előjogokban és kiváltságokban részesült, most saját maga is kisebbséggé vált." A két világháború között a község nagy gazdasága válságoktól szenvedett. A kis területtel rendelkező gazdaságok nem tudták eltartani a családokat. A szigetieknek ingázniuk kellett, és a mezőgazdaságon kívül kellett munkát vállalniuk.

A helység lakói hétköznapjaikban máig használják a helyi tájszólást, a régi magyar ház- és telekneveket. Az ősi településformák a mai napig nyomon követhetők, a falu régebbi részeinek elnevezése Fel- és Alszeg. 1994-óta létezik az Őriszigeti Magyar Néptáncegyüttes, amely a Burgenlandi Magyar Kultúregyesülethez tartozik. Őrisziget legöregebb épülete a római-katolikus templom, amely Szent Lászlónak van szentelve. A legősibb része az oldalfülke, valószínűleg régebbi idők óta áll, mint az 1386-ban először említett épület, a templomhajó viszont a 16. századból származik. Mag. Franz Sauer a Szövetségi Emlékhivatal munkatársa szerint lehet, hogy a kicsi, de különleges templomot már a 9. században építették, amikor az avarok által lakott területeken a salzburgi érsekség papjai hittérítői tevékenységet végeztek. Lehetséges, hogy 865. január 13-án Adalwin, salzburgi érsek szentelte fel és ezért talán ez lehet a legrégebbi szakrális épület a mai Burgenlandban. Ezt azonban még nem sikerült bizonyítani. A középkori freskók értelmezése a mai napig sem teljes. A szentély, a szószék és az oltár páratlan szépségű növényi elemekkel lettek díszítve, amelyek az első reformáció idejéből származhatnak, amikor is a templom protestánsoknak adott helyet. A templomépítésnél figyeltek arra, hogy az elülső kerek ablakon bevilágító fénysugár bizonyos napokon a szépen festett képekre vetüljön. Ezt a jelenség ma már nem figyelhető meg. A templomban a hónap első vasárnapján német nyelvű, katolikus misét tartanak, a nagyobb ünnepeken pedig kétnyelvű, német-magyar misét (mint például elsőáldozáskor).

Őrisziget az egyetlen lutheránus község a Felső Őrségben, ahol az istentisztelet nyelve magyar és ez egész Ausztriában egyedülálló. A reformáció nyomai itt már 1560-tól megtalálhatóak, de egy evangélikus templom építését először II. József türelmi rendelete tette lehetővé 1781-ben. Ezt a szigeti, vasjobbágyi és karasztosi evangélikus kisnemesek közösen kérvényezék, de a saját egyházközség alapításához szükséges 100 családot, vagy 500 főt nem tudtak felmutatni.

Csak nemesi rangjuk miatt kaptak engedélyt arra, hogy saját egyházközséget alapíthassanak, azzal a kikötéssel, hogy a lelkésznek német nyelven is tudnia kell, mert egyszer egy hónapban a németajkú kisnemesek Kiskarasztosról ide jártak az istentiszteletre. Ők magukat magyarnak valló, német anyanyelvű evangélikus kisnemesek voltak. Ennek megfelelően az új imaház nagy jelentőséget kapott. Sziget lett a magyar, evangélikus vallású nemesek központja az egész Pinka-völgyben. A temploméval együtt a lakosság tekintélye is növekedni kezdett. A lelkészt a nemesi Communitas nevezte ki, amely a felügyeleti jogot gyakorolta. A saját, egyelőre torony nélküli imaház alapkőletétele 1792-ben volt, a kész templomot 1794-ben szentelték fel. 1819-ben bővítették a templomot és ezzel együtt a toronyépítést is meghatározták. Ezért volt az első harang először egy fára felszerelve, azután fából készült egy egyszerű harangláb. A templom a mai megjelenésében egy egyszerű, stukkókkal díszített, háromhajós templom, klasszicista oltárral, amely a szószéket is magában foglalja. Az oltár aranyozott faragással van ékesítve, a szószék tetején egy "ragyogó galamb" szimbolizálja a Szentlelket. A szigeti evangélikus templom az egyedüli Ausztriában, ahol Luther Márton hívei a reformáció jelmondatát magyar nyelven vették át: Erős vár a mi Istenünk! A magyar nyelvű istentisztelet még mindig Sziget jellegzetessége, csupán a hónap második vasárnapján tartják német nyelven. A leányközségben, Vasjobbágyiban azonban már 1941 óta minden istentisztelet németül van. Az Őriszigeti Evangélikus Gyülekezeti Terem eredetileg az iskola 1798-ban épített gazdasági épülete volt. 1997-ben az egyházközség vezetősége úgy döntött, hogy felújítja a nagyon leromlott állapotban lévő épületet, és létrehoz egy helyet különféle rendezvények megtartására, amelyekre addig a templomon kívül nemvolt lehetőség. 1999-ben adták át az épületet, azóta folyamatosan és intenzíven használják. Itt találtak új otthonra a gyermekeknek szóló istentiszteletek, az asszonykör és a gyülekezet kórusa is. A terem számos kulturális és egyházközségi rendezvény színtere lett. Az őrisziget evangélikus parókia a 20. század második fele óta műemlékvédelem alatt állt.

A korábbi evangélikus lelkész, Dr. Teleky Béla kezdeményezésére készítette Paulesitsch Josef a hősi emlékművet, amely 1965-ben lett felavatva. Egyrészről a háborús áldozatokra emlékeztet, másrészről utal az akkori idők borzalmaira – de a békét hangsúlyozva. A női szobor az anya vagy házastárs képében a háború által okozott fájdalomra és annak céltalanságára utal. A női alak keze a következő felirat felé mutat: Ez az a föld, melyen annyiszor apáid vére folyt. Továbbá három táblán az örök béke után vágyódó szigeti közösség gondolatait olvashatjuk, valamint a két világháborúban elesett és eltűnt személyek neveit. A harangszó máig hirdeti a haláleseteket és a falubeli temetéseket. A körülbelül 15 perces harangozás módjának és szokásának szigorú szabályai vannak: Ha a halott a faluból származott, akkor először a nagyharang szólal meg időközönként (férfi halottnál háromszor röviden, női halottnál kétszer hosszan) és ezután szólal meg a kisharang is. A falun kívüli halálesetek alkalmával a nagyharang szólal meg folyamatos hangzással, amit – szintén késleltetve – a kisharang egészít ki. Továbbá mindkét harang 15 percig szól, miközben a halottat a ravatalozóba viszik valamint a temetés napján, pontosan tizenegykor. A temetés kezdetén csupán a nagyharang csendül fel, mely ismét a halott neme szerint szól (férfi halottnál háromszor röviden, női halottnál kétszszer hosszan). A menet alatt a halottasháztól a sírig mindkét harang folyamatosan, körülbelül öt percig szól. A helyi temetőben pihen többek között Kovách Aladár (1908-1979), író és a budapesti Népszínház egykori igazgatója.

Az imaház és a gyülekezeti terem mellett még további fontos épületek is műemlékvédelem alatt állnak Őriszigetben. Ilyen az iskola épülete is, amelyet 1834 és 1836 között építettek és még ma is – időközben egyosztályos – kétnyelvű népiskolának ad otthont. Ezen túlmenően említésre méltó még az egykori községi iroda, az egykori községi kocsma és az evangélikus paplak mellett lévő parasztház. Ezenkívül még számos családi ház tanúskodik az árkádos házak építészeti hagyományairól.