8

Az 1917-ben Felsőőrött született, 1990- ben Budapesten elhunyt Imre Samu nyel­vész úgy vélte, hogy ez a sajátosság néhá­nyaknak bánthatja a fülét, de lándzsát is tört szülőföldje nyelvváltozata mellett, kijelent­ve: „A felsőőri dialektus nagyon érdekes, teljesen egyedi szín a magyar nyelvjárások sokaságában. [...] Felsőőr számomra még több is, mint egyszerűen szülőföld: egész életpályám alakulásának egyik meghatározó oka és tényezője. Ugyanis: az, hogy eredeti elképzelésem ellenére nem irodalmár, ha­nem nyelvész, azon belül is nyelvjáráskuta­tó lettem [...] ennek egyetlen oka volt, hogy Felsőőrben, ebben a különösen érdekes, sa­játos nyelvi archaizmusokat és sajátos neolo­gizmusokat felmutató városban születtem.” Fő művei közé tartozik A felsőőri nyelvjá­rás, A felsőőri földművelés, valamint a Felső­őri tájszótár című kötet. Gyűjtéséből néhány példát idézünk: „Ingëmet is noszut, hodzs mënnyek je velë, de nëm vuot kedvem.” „Hányas numërája van e házotoknak?” „Temetísën e nadzsoskolások szoktak ínë­künyi.” „Darátatnyi këll, mer nëm lësz mit annyi e disznuoknak.” 1997-ben Felsőőrött méltó emléket állí­tottak a nyelvtudósnak: a Graf Erdődy utcá­ban, szülőháza helyén kétnyelvű emléktábla őrzi emlékét.