Felsőpulya

Felsőpulya magyar nevének eredete nem egyértelműen tisztázott. Származhat egy régies személynévből, Pulo-ból, az ómagyar pulya (gyerek) szóból, vagy a szláv polje (mező) szóból is. A népvándorlás alatt ez a terület germán, később avar majd szláv befolyás alatt állt. A pozsonyi csata után 907-ben lett a terület a magyar fejedelemség része. A honfoglalás után a mai Felsőpulya területét határőrök lakták, akiket a magyar király kisnemesi rangra emelt. Erről tanúskodik a többszáz éven át használt elnevezés: Nemespulya. A legbefolyásosabb nemesi családok a Cseszneky grófok és a Rohonczy bárók voltak. Középpulya viszont a lánzséri uradalomhoz tartozott. 1424-től mindkét Pulyának nevezett települést a lánzséri földekhez számolták. Amikor a lakosok a török fenyegetés elől menekültek, csak egy magyar nyelvsziget maradt hátra. A 16. század vége körül megjelent reformációnak az ellenreformáció azonban gyorsan véget vetett. A II. András király által 1225-ben borsmonostori apátságnak kiállított oklevelében történik először említés a két szomszédos település nevéről: Pule maioris et minoris. Más történelmi forrásokban is hasonló megnevezések találhatók: Pula (1323), Felpula (1378), Pulya (1390), Pula (1410), Pulndorf (1425), Pwla (1445), Nemespula (1468), Pwlya (1492). A német Pullendorf megnevezés először 1279-ben egy soproni dokumentumban olvasható.

A 19. század közepén került sor a szervezett közigazgatás kiépítésére. 1853-ban Felsőpulyán adóhatóság, 1854-ben kerületi bíróság létesült. 1858-ban kapta meg a település a vásártartási jogot, négy piacot szervezhetett évente. A 20. század elején megépült a Sopron-Kőszeg vasútvonal (a hozzá tartozó vasútállomással Felsőpulyán), amelyen 1951-ig a határokon átnyúló személyforgalomat, 1960-ig pedig az áruszállítást végezték. A szakaszrövidítés következtében már csak egy, csupán 23 km hosszú szakaszt hagytak meg Felsőpulya/Oberpullendorf és Sopronnyék/Neckenmarkt között, amelyen a kirándulni vágyók hajtányok segítségével (drezinákkal) utazhatnak. Az 1920-as trianoni békeszerződésig Felsőpulya "vegyes székbírósági" ranggal rendelkező kerületi központ volt Sopron vármegyében, 1910-ben a 868 lakosból 800-an vallották magyarnak magukat. Miközben Felsőpulya egy kisvárossá fejlődött, Középpulya megtartotta falusi karakterét, ahol az egyházközség egyetlen temploma állt. Ezt az státuszát azonban elvesztette, miután 1935-ben a redemptorista rend saját templomot és kolostort alapított Felsőpulyán.

Amikor 1958-ban Felső- és Középpulya közigazgatását egyesítették, jelentősen csökkenni kezdett a magyar lakosság száma. Ennek egyik oka a várossá alakulás lehetett, a magyarajkú, mezőgazdaságban dolgozó emberek elvándorlása, akiknek a helyébe osztrák kereskedők és üzletemberek jöttek. 1975-ben Felsőpulyát várossá nyilvánították. A címere piros pajzson arany városfal, arany kapuval, felhúzott hullórostéllyal, fölötte egy jobbra néző, karddal felfegyverzett, arany oroszlán van, mögötte két aranykalász között egy ekevas helyezkedik el.

A város látványosságai közé sorolhatjuk az 1935-ben épült római-katolikus templomot, valamint az 1707-ből származó Szent Ferenc kápolnát is, amely Ujj Ádám tervei alapján épült. Ez a legöregebb épület Felsőpulyán, 2004-ben renoválták és egy sekrestyével bővítették. A templom otthont ad egy 1737-ből származó oltárnak, amelyet Madarász Imre készített, egy 1767-ben készült, Szűz Máriát ábrázoló szobornak, egy Assisi Szent Ferencet ábrázoló képnek, amelyet Kenedics József adományozott Vasvárról. Továbbá a kápolnában található egy, a 16. századból származó kép: "Krisztus a kereszten" és Kozina Sándor: "Ecce homo" című festménye is itt látható.

A Szent Ferenc kápolna és a védőszentje különleges jelentőséggel bír a magyar lakosság számára, hiszen itt máig él a hagyománya a védőszent neve napjának ünnepén, október 4-én. Ez a hagyomány a felsőpulyai magyar lakosok régi szokásai közé tartozik és az 1930-as években jegyezték le először. A táncot a következő sorrendben adják elő az itt honos népcsoportok tagjai: magyar csárdás, horvát polka, valamint a német anyanyelvűek keringője.

Az egyházközösség temploma Középpulyán a 14. századból származik. Egy vizitációs dokumentumból kiderül, hogy 1647-ban Szent Dénesnek szentelték. Ma azonban ez az egyházi ünnep Szent Simon apostol és Szent Júdás Taddeus apostol napjára esik. A templomot 2009-2012 között renoválták és ez a legrégibb magyar, katolikus egyházközösségek egyike a mai Burgenland területén.

Egy további látnivaló a Rohonczy-kastély. A Rohonczy nemzetség történetét egészen a 17. századig lehet visszakövetni. A család legkiválóbb képviselője és azonos nevű kastély építője Rohonczy György báró volt. Mint I. Ferenc József császár szárnysegédje 1895-ben ő lett Budapest városparancsnoka. 1903-ban nyugdíjba ment és ugyanebben az évben bárónak nevezték ki. 1914-ben halála után a kastély még 1965-ig családi tulajdonban maradt, ezután megszerezte a Burgenlandi Mezőgazdasági Kamara, amely az épületet mezőgazdasági szakiskolává alakíttatta át. 1991-ben a kismartoni egyházmegye vásárolta meg a kastélyt és ebben kapott szállást a Szent István Ház ifjúsági központja. Középpulyán a magyar múltnak több építészeti nyoma is maradt. Például a hősi emlékmű magyar felirata, valamint a Mária dombormű a középpulyai templom nyugati homlokzata előtt, amelyik a sopro ni Mechle műhelyből származik. A temetőben sok magyar felirat, valamint fontos személyek sírköve található, mint például a gyógyszerész, Szczepánski Ádámé is, aki a 19. Században Lengyelországból költözött Felsőpulyára, és az általa alapított Gyógyszertár a mórhoz még ma is létezik.

A magyar örökséget tovább adni, tette meg mottójának a Közép-burgenlandi Magyar Kultúregyesület. Az egyesület 1994-ben a Burgenlandi Magyar Kultúregyesületből kiválva alakult meg azzal a céllal, hogy a felső- és középpulyai magyarok érdekeit jobban tudják képviselni. Legfontosabb feladatuk, hogy ápolják és megőrizzék a burgenlandi magyar nyelvet Felső- és Középpulyán. Az olyan rendezvények mint a Magyar Bál, a Szent István ünnepség, a magyar búcsú Felső- és Középpulyán, a Háromtánc, a rendszeres csütörtöki találkozók, a gyermekfoglalkozások, a magyar kórus fellépései, valamint a Csárdáslányok néptánccsoport mind ezt a célt szolgálják.