11

Dr. Gyenge Imre

Dr. Gyenge Imre 1925-ben született Győrött. Felsőfokú tanulmányait a Debreceni Egye­temen és a Kolozsvári Egyetemen végezte. 1953-ban a felsőőri református gyülekezet meghívása és az osztrák államérdek kinyilvá­ nítása alapján vette át a lelkészi állást Felső­őrött, amit 1992-ig töltött be. Odaadó mun­kássága virágzó gyülekezeti életet teremtett: 1956-ban gyülekezeti házat építtetett, mely 1958 óta otthont ad a gyülekezeti életnek és a legtöbb felsőőri magyar rendezvénynek. Közismert magyar nyelvű igehirdető volt. Magyar nyelvű bibliaórákat és hittanórákat tartott. Az osztrák rádió és a Szabad Euró­pa Rádió évtizedeken át közvetítette német és magyar nyelvű istentiszteleteit.

Számos magyar nyelvű ifjúsági és gyermekmunka fűződik nevéhez: gyermekistentiszteletek, vallásoktatás, játékos foglalkoztatás, magyar nyelvű ének- és népdaltanulás. 
Gyülekezeti kapcsolatokat épített ki a ma­gyarországi őrségi és a bácskai magyar gyü­lekezetekkel. Többszöri kölcsönös gyülekeze­ti kirándulásokat szervezett. Magyar nyelvű adventi esteket és képes évi beszámolókat tartott. Magyar nyelvű doktori disszertáci­óját A Kálvinizmus Burgenlandban címmel írta. 
A gyülekezeti munkán kívül folyt az általa vezetett magyar kulturális munka: Felélesz­tette és vezette a magyar nyelvű színjátszást, rendezői, szerkesztői, festői, zenélő és sok más funkciót látott el. Ez azóta is, immár több évtizede sikeresen működik.
Magyar néptánccsoportot hozott létre és több generáción keresztül sikeresen vezette (számos fellépés több európai országban és Kanadában). Magyar nyelvű irodalmi és tar­ka farsangi rendezvényeket rendezett.
1956-ban a magyar menekültek megsegí­tésére több akciót szervezett, lelkigondozói munkát végzett, a gyülekezetben két nagy csendesnapot rendezett, amin több ezer magyar menekült vett részt. Két ízben nyári tábort rendezett az 56-os magyar menekült fiatalok részére. Mint kitűnő bilinguista dísztagja volt az Osztrák Hites Tolmácsok Szövetségének (ÖVGD), fordítói és tolmácsmunkájával sok emberen segített.
Az osztrák kancellária kisebbségi tanács­adó testületében, a Népcsoporttanácsban képviselte az osztrák protestáns egyházak magyar ügyeit.
A magyar nyelv és kultúra érdekeit leg­magasabb szinten képviselte, amiért magas­rangú osztrák állami, tartományi, valamint magyar kitüntetésben is részesült. Felsőőr városa díszpolgárává választotta. 1996-ban hunyt el. Halála után Felsőőrött teret nevez­tek el róla.

Dr. Galambos Ferenc Iréneusz

Galambos Iréneusz 1920. október 21-én Bu­dapesten született. A harmadik elemi osz­tályt Burgenlandban végezte el, ahol egy év alatt jól megtanult németül. Középiskolai tanulmányait a budapesti Bencés Gimná­ziumban végezte. 1938-ban öltötte ma­gára a bencés szerzetesi ruhát. A Szent Gellért Hittudományi és Tanárképző Főiskolán felsőfokú tanulmányokat foly­tatott, 1944-ben magyar-német szakos középiskolai tanári oklevelet kapott. 1956-ban, az októberi forradalom után Ausztriába menekült, ahol König érsek a traiskircheni menekülttábor lel­készévé nevezte ki. 1957-68 között igaz­gató-tanár volt Németországban, Burg Kastlban. Posztgraduális tanulmányokat végzett 1966-67 között az Institutum Liturgicumon Rómában, továbbá 1968-69 között az USA-ban és Kanadában. 

1969-81 között hittanár volt a felsőlö­vői gimnáziumokban és magyar lelkész Felsőőrött. 1977-től 2002-ig Alsóőrött volt plébános, és 1981-85 hittanár a felsőőri szakközépiskolákban. Amikor az Őrvidékre került, az ősi magyar lakosság száma egyre csökkent. Segíteni kellett a magyar falvak­ban, hogy a magyarság nyelve és kultúrája megmaradjon. Galambos atya nagyon sokat tett ezért. Ő kezdeményezte 1969-ben az Őrvidéken a Volly István által elindított népi karácsonyi estét „Nagykarácsony éccakája” néven, me­lyet azóta is minden évben megrendeznek. Ennek a főleg karácsonyi népi játékokból álló, családias rendezvénynek különös helyi sajátossága, hogy sokszor először szerepel­nek olyan kisgyerekek is, akik magyar nyelven különben még nem léptek fel nyilvánosság előtt. Azóta több száz szereplő – óvodás, kis­iskolás és gimnazista – lépett fel az előadáso­kon, vallási hovatartozástól függetlenül. Ga­lambos Iréneusz örömére együtt ünnepeltek a környék magyarlakta településeinek katolikus, református, evangélikus gyerekei. Az ifjúság körében megszervezte a cser­készetet, lerakta az alsóőri könyvtár alapja­it, melynek kezdeti állománya az atya saját könyvgyűjteménye volt. Továbbképzéseket szervezett a pedagógusoknak. Bekapcsoló­dott a magyarországi Anyanyelvi Konferen­cia, valamint a Burgenlandi Magyar Kultúr­egyesület munkájába. Női kórust alapított és vezetett. Számos rendezvényt szervezett, melyekre neves színművészeket, irodalom­történészeket, szociológusokat, népzenésze­ket, politikusokat (a sort sokáig lehetne még folytatni) hívott. Nevéhez fűződik a Magyar Intézet megalapítása is, mely a BMKE kere­tén belül működik. Galambos Iréneusz a kapcsolatokat első­sorban Magyarországgal, valamint a szom­szédos országokban élő magyarokkal épí­tette. Rengeteget utazott, rendezvényeken vett részt, előadásokat tartott, televíziós és rádióműsorokban nyilatkozott. 2002 szeptemberében nyugdíjba vonult, 2007 áprilisában Pannonhalmán hunyt el. Tevékenysége elismeréseként 1989-ben Burgenland Tartomány Érdemrendjét, 1991- ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti­keresztjét kapta meg. Emlékére 2011-ben az alsóőri Öreg Iskola épülete előtt avatták fel bronzszobrát.

Nagykarácsony éccakáján

Dr. Teleky Béla

Dr. Teleky Béla 1921. december 20-án szü­letett Zalaegerszegen. 1946-49-ig a soproni Evangélikus Akadémián teológiát tanult. Emellett vezette a soproni árvaházat is. Lel­készi tevékenységet Sopronban, Mihályi­ban, Balfon és Orosházán végzett. 1956-ban Ausztriába menekült. Két éven át szolgált a Lutheránus Világszövetség által a mene­kültek lelkigondozásában. Az obertrauni, innsbrucki, lienzi és feldkirchi gimnnáziu­mokban tanított. 1958-ban az őriszigeti és vasjobbágyi gyülekezet lelkésze lett, ahol haláláig, 1987-ig szolgált. 

Bölcs egyházpo­litikája többek között a szigeti evangélikus templom gondos renoválásához vezetett, de még nagyobb jelentősége volt annak, hogy a tehetséges prédikátor igehirdetése nyomán megtöbbszöröződött a templomlátogatók száma és az őriszigeti parókia körül számot­tevő kulturális élet kezdődött.
1962 és 1985 között hittanár volt a Felső­lövői Szövetségi Reálgimnáziumban. 1964 és 1968 között az alsólövői egyházközség admi­nisztrátoraként is tevékenykedett. 1986-ban a vasvörösvári község díszpolgárává avatták. A magyar nyelv és kultúra fennmaradását főként egyházi vonalon folytatott tevékeny­séggel: magyar nyelvű igehirdetéssel, ke­resztelés, gyermek istentiszteletek megtar­tása, konfirmálás, a betegek lelkigondozása, temetések, stb. formájában végezte.
1959 és 1968 között az Őriszigeti Kétnyel­vű Népiskolában tanított. 1968-tól a Felsőlö­vői Szövetségi Gimnáziumban és Reálgimná­ziumban, a Felsőőri Népfőiskolán, valamint több környező településen (tanfolyam for­májában) magyar nyelvet oktatott. Számos kirándulást, tanulmányútat szervezett, in­terkulturális cserekapcsolatokat hozott létre (Pécs, Sopron, Debrecen stb.). Jelentősen támogatta dr. Gaál Károly gyűjtőmunkáját az addig elhanyagolt burgenlandi magyar nép­rajz kutatásával kapcsolatban. Rendelkezé­sére állt Barsi Ernőnek a burgenlandi magyar dalkincs feltárásában.
1961-ben szerfelett kiállt az evangélikus templom vízmentesítése és renoválása mel­lett. Számos könyve jelent meg, többek kö­zött Kovách Aladárral együttműködve.
1961-ben megalapította az őriszigeti evangélikus egyházi kórust. Már a Burgen­landi Magyar Kultúregyesület megalapítása előtt – melynek alapító és vezetőségi tagja volt – rendezvényeket, színes esteket szer­vezett, ahol híres budapesti színészek és hu­moristák léptek fel. Őriszigetben több ízben kezdeményezte az ifjúsági bál megtartását, melyre a környékről is sokan érkeztek.
Különösen emlékezetesek maradtak a rá­dióban, televízióban és többféle lap hasábja­in megjelent nyilatkozatai, melyekkel a bölcs iránymutatás mellett elsősorban a magyar ön­tudat megmaradását vagy újraéledését, az ősi anyanyelv tiszta csengését kívánta szolgálni. Végig küzdött a magyar nyelv megőrzésért és ápolásáért. Az őriszigeti magyar evangéli­kusság történetéről szóló disszertációjában így ír: „Legyen élet továbbra is Szigeten! Ne múljon el a szó, a magyar szó; legyen tovább­ra is önálló evangélikus egyházközség, temp­lom, lelkészi szolgálat.”