Hajnal Anna költő (1907. Gyepüfüzes – 1977. Budapest) József Attila-díjas (1966), Hajnal Gábor (1912-1987) költő nővére, Keszi Imre (1910-1974) felesége. A Nyugat harmadik nemzedékéhez sorolják. Hajnal Anna gyermekkorát Gyepüfüzesen (Kohfidisch) töltötte, e táj erdői, rétjei, patakjai, minduntalan feltűnnek költészetében. A szülőföld szeretete, a vágyakozás Gyepüfüzes után élete végéig megjelenik költeményeiben:
Utószó
(részlet)
Füzesem! Csáderem!
Gyermekkorom tája,
vállam hó borítja! Teled
havazása.
A Csáder nagy válla, türelmes
vállamban,
A Csáder ereje feszül meg államban…
Füzes
(részlet)
Nagy lábas a tűzön, a reggeli tej
habja mint duzzadt vitorla
forr, csattog, kibomlik, a reggeli nap
szőke fényében izzik a konyha:
a lábasok alján a rézkarikák,
a rásült aranyvörös habkarimák.
A tejszag, e hajnali szőke világ ma szívemet újra befonta.
Mert édes a reggel, tejködből a nap
pirosan száll ablakomba,
kinézek a gyermekkor víg ablakán,
köröttem a szőke konyha:
a szagok, a fények, a régi beszéd,
a sustorgást hallom, a lángok neszét,
szoknyák suhogását, a régi cseléd
hallom, hogy önti a bögrékbe szét
csorduló csurgással a tejecskét,
ahogy hajdanában naponta
adta a nagycsőrű, rézfülü kanta.
Fél évvel halála előtt is így verselt a Gyepüfüzesi rétek című versében:
Füzesi rét, selyem szél, selyem fű,
zizizűü, zizeg sír utánam a fű. —
jaj Anna, kis Anna, szíved ugye hű?
mindig oda sírok, szívem keserű.
created with
WordPress Website Builder .Durch die weitere Nutzung der Seite stimmst du der Verwendung von Cookies zu. Datenschutzerklärung.
Die Cookie-Einstellungen auf dieser Website sind auf "Cookies zulassen" eingestellt, um das beste Surferlebnis zu ermöglichen. Wenn du diese Website ohne Änderung der Cookie-Einstellungen verwendest oder auf "Akzeptieren" klickst, erklärst du sich damit einverstanden.
