Az Alsóőri Otthon Egyesület hozta létre 1973-ban a múzeumot. Alsóőrött, a Felső főút 7-es szám alatt található szép tornácos parasztházban és egy mellette lévő épületben a helyi néprajzi és kultúrtörténeti tárgyak gyűjteménye. Az évek során számos dokumentum, könyv, kép, háztartási és mezőgazdasági eszköz, szerszám került a gyűjteménybe. Különféle régi használati tárgyakat és népviseleteket sikerült összegyűjteni és rendbe hozni. A folyamatos karbantartás és gondos ápolás által ezek a tárgyak fennmaradnak az utókor számára. A kiállított darabok a burgenlandi magyarok életébe és szokásaiba nyújtanak betekintést. Olyan különlegességeket is őriznek itt, mint az Erdődy grófi család díszes hintója és szánja. A múzeum megnyitása óta folyamatosan bővül a gyűjtemény. A múzeumi tárgyak között szerepelnek a közelmúltban még használatos konyhai kerámia edények, a hálószoba bútorain kiterítve láthatók a helyi magyar népviselet szép darabjai.
Burgenland egyetlen tisztán magyar vonatkozású múzeumában, az Alsóőri Otthonban archiválják, katalogizálják a több mint 4.000 darabból álló gyűjteményt. Az egyesület elnöke és egyik alapítója, Szabó Ernő minden egyes tárgyról tudja, hogy honnan, kitől származik és mire használták. Hangulatos tárlatvezetése által megelevenedik a múlt a látogatók előtt.
A régi iskolaépület az egyház tulajdonában van, 2001-ben magyar könyvtár létesült benne: a Magyar Média- és Információs Központ (német rövidítéssel UMIZ) a padlástérben kapott otthont és rendszeresen kiállításokat szervez az épületben. A Burgenlandi Magyar Kultúregyesület gyermek néptánccsoportja hetente egyszer próbál az Öreg Iskolában.
A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemplom 1463-ban épült gótikus stílusban. A templomot az évszázadok során újra és újra átépítették és kibővítették, míg mai formáját elérte. Főoltárképét Dorfmeister István festette 1789-ben. Az épület Felsőőr történelméről tanuskodik.
A református parókia 1784-ben épült. Eredetileg szalmafedele volt. Ez a város legrégibb tornácos épülete és valószínű egyik legszebb árkádos ház Dél-Burgenlandban. 1823-ban bővítették és cseréptetővel látták el. Azóta nem változott a külső alakja. Az épület utcai frontját izléses klasszicista stílus díszíti. Az udvar felőli oldalon szép árkádok vannak. 1975-ben, majd 1996-ban a gyülekezet felújíttatta a már műemlékvédelem alatt álló parókiát. Jelenleg különböző kiállítások, irodalmi előadások és hasonló rendezvények helyéül szolgál.
Szent
Ferenc kápolnáját 1707-ben Ujj Ádám építtette, 1727-ben kibővítették. 1736-ban
Madarász Imre új főoltárt készített. A Szűzanya szobra 1767-ben készült
Schilson bárónő költségén. Tornyot 1785-ben építettek hozzá. 1804-ben bővítették
és restaurálták.
Assisi
Szent Ferenc képét a vasvári Kenedics József adományozta. A kápolnában egy 16.
századi „Krisztus a kereszten” festmény és Kozina Sándor „Ecce Homo” képe is
látható. 1949-ig a középpulyai egyházközség alárendelt temploma volt
A középpulyai templom 1500 körül már létezett, egy 1647-ből származó vizitációs feljegyzés szerint Szent Dénesnek szentelték, de a templomszentelést Szent Simon és Júdás Tádé apostolok napján ünnepelik. Dr. Kiss Ottó kezdeményezésére a Szövetségi Műemlék Hivatal a templomot 2009 és 2012 között alaposan felújította. A középpulyai plébánia az egyik legrégebbi plébánia a mai Burgenland területén.
A Rohonczy-kastély a 17. században épült egy középkori épület maradványainak felhasználásával. 1889-ben renoválták, majd 1965-ben a Burgenlandi Gazdasági Kamara vásárolta meg. Rövid ideig mezőgazdasági főiskola működött benne. Az 1980-as évek végén vásárolta meg a Kismartoni Püspökség. A középkori kastély létét a ma is meglévő 150 cm vastag falak biztosítják. A kastély alatt hatalmas pince rejtőzik. Ma az épületben a Szent István-ház Képzési Központ működik.
Őrisziget központjában áll a románkorinak vélt, katolikus Szent László templom. A legrégebbi része, a félköríves apszis valószínűleg már azelőtt állt, mikor 1386-ban először említik az épületet, a téglány alakú templomhajó viszont 16. századi. Értékes felszerelései között megemlítendő az 1651-ben öntött harang, amely ma Ausztria egyik legrégebbi harangja, valamint a bejárat mellett található 15. századi, kőből készült szenteltvíztartó. A templom középkori, igen különös, piros-sárga-kék színű figurális festményeinek teljes körű értelmezése máig várat magára. A szentélyt, szószéket és oltárt a Várvidéken egyedülálló növényi díszítőelemek ékesítik, melyek a hitújítás első időszakából származnak, amikor a templom egy időre a protestánsok szolgálatában állt. Egy 1697-es vizitációs jegyzőkönyvben a kórus színes faláról tettek említést, mely nyomán a kutatók meg is találták a szentély reformációkori kifestését. Építésekor ügyeltek rá, hogy a köralakú homlokzati ablakon érkező fénypászma bizonyos napon végigkísérje ezeket a festett alakokat. Ez a jelenség manapság már nem megfigyelhető. Az 1980-as években végzett felújítás során fedezték fel a belső falfelület festményeit. Ennek során az északi falra helyezték át a 18. század első feléből származó oltárképet, amely keretének szobrai Szent Rókust, Szent Sebestyént, Nepomuki Szent Jánost és Szent Lászlót ábrázolják. A képen Szűz Mária a kor divatja szerint zsinóros magyar ruhát visel. A templomban az alsóőri plébános havonta egyszer, a hónap első vasárnapján tart német nyelvű katolikus misét, nagyobb ünnepeken kétnyelvű német-magyar misét (pl. elsőáldozás). A templom kulcsát a szomszédos „Kirchenwirt” vendéglőben kérheti el minden látogató.
A régi iskolaépület 1834 és 1836 között épült, védett műemlék, jelenleg egyosztályos kéttannyelvű népiskola működik benne.
A terem eredetileg az 1798-ban épült iskola és tanítói lakás gazdasági épülete volt. 1997- ben az egyházközség vezetősége a megromlott állapotú építmény felújítása mellett döntött, így helyet biztosított a különböző rendezvények megtartásához, amelyekre addig nem volt lehetőség. 1999-ben avatták fel a termet, amely helyet ad a gyermek istentiszteleteknek, a nőegylet, a gyülekezet kórusa és a zenecsoportok működésének.
1965-ben avatták fel a dr. Teleky Béla lelkész kezdeményezésére Paulesitsch Josef által alkotott emlékművet. Egyrészt emléket állít a háborúk áldozatainak, másrészt rámutat az akkori idők borzalmaira – a békesség kidomborításával. A szobor egy női alak, a fájdalomnak, a háború céltalanságának kifejezéseképpen az anya, vagy hitvestárs jelképe. Keze lefele mutat a felirat irányába: „Ez az a föld, melyen annyiszor apáid vére folyt.”
Temetőkapu Felsőpulya
Temetőkapu Őrisziget
Az Őrvidék négy magyar településének temetőiben nagy számban találhatók magyar feliratú sírkövek. Főleg a vegyes házasságok okozta asszimiláció által csökken a számuk, de némely család még ma is tudatosan dönt a magyar feliratú sírkő mellett. Felsőpulyán és Őriszigetben a temetőkapun magyar felirat várja az érkezőket. Így a magyar identitás a helyieket életük végéig kíséri.
Tipikus őrségi jelleggel bírnak a árkádos házak. Különösen a régebbi negyedekben találhatók ezek a hosszúra nyúló házak, a rájuk jellemző stílusban. Az elmúlt években a régi burgenlandi építészeti tradícióhoz való visszatérés eredményeként sok újonnan létesített ház készült ebben a stílusban vagy a meglévő épületet revitalizálták.
A Felső-Őrség falvaiban a szeres települési forma a jellemző. Ez nem általános Burgenlandban, a tartomány falvainak többsége rendezett gyepteres vagy útmenti község. A tatárjárás illetve a török pusztításai után a földesúr jelölte ki számukra a faluhelyet, és így alakultak ki. Az őrvidéki három falu azonban ősi település. Stratégiai helyeken települt le nemzetségenként és áganként a határvédő népesség. A nemzetségre utal a szeg elnevezés, Felsőőrött a Felszeg és az Alszeg két nemzetségre utal, szállásaikat nagy szabad térség választotta el egymástól, Alsóőr és Őrisziget egy nemzetség lakhelye volt. A szegeken belül alakultak ki a szerek, a nemzetségből kivált nagycsaládok erdők irtásával, szántóföldek kialakításával hoztak létre önálló telephelyeket. A szerek között is voltak szabad térségek, de ezek lényegesen kisebbek voltak. Elnevezésüket a családról kapták, így Felsőőrött ismerünk Farkas-szert, Szabó-szert stb. Ez még akkor is megmaradt, amikor házasodás, elköltözés, kihalás következtében az adott területen ilyen családi nevet senki sem viselt. A sajátos települészszerkezet következményeként a házak közelében elsősorban kertek terültek el, és azt vették körül a szántóföldek. A korai időkben a házakat nem kerítették körül, az állattartást szolgáló melléképületek a településen kívül helyezkedtek el. Erre utal az is, hogy az udvar (dvor) és az utca (ulica) szláv eredetű szavak, a magyaroknak ismeretlenek voltak ezek a fogalmak. A települést kerítették körül, hogy a marha, a ló ne tévedjen a faluba, az aprójószág ne széledjen szét, és ne pusztítsa a vetést. A kivezető utakra pedig kapukat építettek. (Őriszigetben 1964-ben még megvolt a gyepűkapu helyén álló fakapu). Amikor a nagyállattartás kiszorult a pusztákra, akkor kezdték a házakat bekeríteni. Hoszszú folyamat volt, még a 19. században is törvényt kellett hozni erről. Felsőőrött a 18. században tiltakoztak ellene, azzal érvelve, hogy így a keskeny utcák tovább szűkülnek. Őrszigetben több udvar tartozott egy csoportba, melyeket csak gyalogösvény választott el egymástól, ezeket a csoportokat már szélesebb utca különítette el. A 19. század elejétől kezdve megindult az összeolvadás és kialakult az utcahálózat. Felsőőrött ez a folyamat már a 18. században megkezdődött, amikor polgári foglalkozásúak, elsősorban az iparosok egy utcában telepedtek le.
created with
WordPress Website Builder .Durch die weitere Nutzung der Seite stimmst du der Verwendung von Cookies zu. Datenschutzerklärung.
Die Cookie-Einstellungen auf dieser Website sind auf "Cookies zulassen" eingestellt, um das beste Surferlebnis zu ermöglichen. Wenn du diese Website ohne Änderung der Cookie-Einstellungen verwendest oder auf "Akzeptieren" klickst, erklärst du sich damit einverstanden.
